Retró napló, avagy az életünk a 70-80-as években.

Manapság egyre több helyen találkozni múltidéző írásokkal melyek a 70-80-as évek retró világát elevenítik fel.

Tény, hogy az elmúlt évtizedek az idő múlásával megszépülnek, és még a kellemetlen emlékek is jobb színben tűnnek fel számunkra.

Sokat gondolkoztam miben volt másabb az a korszak és ebben a bejegyzésben megpróbálom kicsit összefoglalni.

Mindenképpen egy lassabb világ volt, és minden apró dologért több időt és energiát kellett befektetnünk mint manapság. Például az emberek közötti kommunikációnál a személyes találkozások voltak dominánsak. Akkor még (70-es 80 -as évek eleje) a vezetékes telefon ritka volt az otthonokban (nem hogy mobil telefon), így ha valakivel találkozni akartunk legtöbbször személyesen kellett felkeresnünk.

Az utcai fülkés telefonok és a munkahelyi telefonok némiképpen megkönnyítették a kapcsolatfelvételt, de ehhez szükség volt, hogy a hívott félnek legyen telefonszáma ahol elérhettük.

A manapság divatos retró kifejezést megélni más volt, mint ma beszélni róla.

Lakótelepeken a kaputelefon volt a fő kommunikációs csatorna.

A hiány miatt sokkal jobban értékeltük az apró ma már megszokott dolgokat is. Én például Amerikai rokonoktól néha kaptam pár dollárt, amit a Kígyó utcai dollárboltban lehetett felhasználni, ahol általában egy-egy doboz tik-takot vettem rajta. Mivel nagy kincsnek számított, így csak napi egy szemet ettem belőle, hogy minél tovább kitartson. A dobozos cola vagy sör amit ma már gondolkozás nélkül elfogyasztást követően kidobunk, sok szekrény tetején gyűjteményes formában volt jelen.

Erzsébet (Lenin) körút, Vörös Csillag mozi. 1977.

Tehát sok mindent akkor is elértünk, de nehezebb volt a célhoz vezető út.

Milyen szórakozási lehetőségek voltak a retró évtizedekben?

Budapest V. Kossuth Lajos utca 2/b, a KERAVILL üzlet emeleti bemutatóterme. 1958.

A televízió őskora már a 60-es években elkezdődött, de kiemelt szerepet a családok életében a hetvenes évek elejétől kapott. Először fekete-fehér készülékeken néztük azt az egy két adást amit sikerült befogni a készüléken. Az első színes készülékek megjelenése is nagy áttörés volt, amit kezdetben csak a gazdagabb családok engedhettek meg maguknak. Ráadásul egy időben hétfőnként adás sem volt!

Emlékszem milyen csodálattal néztem gyerekként a szomszédoknál az úszás közvetítést a gyönyörű valósághű kék színű vízzel, ábrándozva egy színes televízióról.

A mozi is nagy szerelem volt a gyerekek számára!

Moziba azért szeretünk járni mert nem csak egy egész délutánt kitöltő program volt, hanem a színes filmek egy különleges világba repítettek minket kicsit feledve a néha szürke valóságot. Akkor még a mozihoz néhány egyedi ma már ismeretlen kifejezés is párosult pl: jegyüzérek, prolongálva….

A frissen bemutatott filmekre ugyanis nem volt egyszerű jegyet szerezni mert a jegyüzérek gyorsan felvásárolták és emelt áron árulták. Nem tudom ez a jelenség más országokban is jelen volt e, de nálunk nagyon elterjedt. A nagyobb moziknál a jegyüzérek sorfala várta a mozilátogatókat és csak rajtuk átjutva érhetünk a hivatalos jegypénztárhoz. A másik a prolongálva kifejezés volt ami jól tükrözte egy film sikerét, ugyanis azt jelentette hány hétre hosszabbítják meg a vetítés idejét.

Budapesten mindkét oldalon számtalan mozi volt: Budai mozik listája délröl kezdve: Tétény, Budafok, Olimpia, Bartók, Ugocsa, Alkotás, Bem……..

Ma már az anno retró mozikból kevés üzemel!

Néhány mozihoz személyes emlékek is fűződnek. A Budafok moziba például sokat vittek az iskolával is minket általában a November 7.-ei nagy Orosz októberi szocialista forradalom apropóján, így párszor fekete-fehérben végignézhettük a Téli palota ostromát. (Ami nagyon unalmas volt de legalább addig is elmaradt a tanítás).

Voltak korhatáros filmek, amit a nyitott oldalsó kijárati ajtók mögül néztünk végig titokban. Az Olimpia mozit is szerettük mert ott a nézőtér és a színpad között szőnyegpadló volt, így az első sorba szóló jegyekkel akár fekve is nézhettük a filmeket. Aki a Balatonnál nyaralt már a 70-es években találkozhatott hangulatos kertmozikkal is. Az egyik ilyen a még ma is működő Lellei kertmozi!

Lellei kertmozi
Lellei kertmozi. 1975-ben.

Érdekesség!

A Bartók mozi nagyon régi múlttal rendelkező filmszínház volt, mivel 1910 -ben már elindult pályafutása akkor még Simplon néven. 1939-ben átépítették és a nézőtér így duplájára bővült. 1998-ban sajnos végleg bezárt, de az épület még ma is áll a Bartók Béla úton a Móricz Zsigmond körtér szomszédságában.

simplon mozi retró képek
Bartók Béla (Horthy Miklós) út 62-64., a Simplon mozi bejárata. 1934.
bartók mozi előtér retró kép
A sokaknak ismerős félköríves előtér több méter mélyre vezette a nézőket az utca szintje alá.

A pesti mozik: Uránia, Corvin, Filmmúzeum,Vörös Csillag, Csokonai, Nap, Szikra….

Az Amerikai és nyugat európai rock és pop zenék felvételei is csak nehezen voltak beszerezhetőek. Ma már megmosolyogtató ahogy ültünk a szalagos magnók mellett és vártuk a rádióban a számokat a record gombon tartva az ujjunkat, reménykedve a felvétel sikerén. Ugyanis ha lekéstünk egy-egy számról előfordult, hogy a következő alkalomra több hetet is várnunk kellett.

Később már voltak bakelit lemezek, de elsősorban csak magyar előadók felvételei voltak elérhetőek, mert a külföldi lemezek csak korlátozott számban kerültek az országba.

A külföldi együttesek is csak a 80-as évek közepe táján kezdtek el kelet európai országokba is fellépni pl: Queen koncert 1986. nyári népstadion koncertje.

A nyolcvanas évek második felében a rendszerváltás közeledtével már kicsit lazult a helyzet. 1984-ben az Iron Maiden heavy metal együttes már fellépett az azóta leégett Budapest sportcsarnok parkolójában és 1986-ban majd 1988-ban az MTK stadionban volt koncertjük. Ezek a koncertek kuriózumnak számítottak a fiatalok körében!

A rendszerváltás új irányba terelte a szórakoztatóipart, így a Magyar fiatalság is több lehetőséget kapott a külföldi sztárokkal való személyes találkozásra, egy-egy koncert erejéig.

További írásaink a retró témájában:

Retró napló rovatunkban.

Írta és szerkesztette: Fehér B. István