Nekem a panelház a maga sok-sok hátrányával együtt is már közel 50 éve otthont biztosít.
Kevesen beszélnek róla, mert talán még mindig tévesen a társadalom lecsúszott rétegeihez kötik a panelházak, sokszor valóban nem túl kifinomult stílussal megáldott lakóit. Mégis van benne valami izgalmas, ahogy a fizikai munkások keverednek az egyetemi tanárokkal, mérnökökkel, orvosokkal…
A nyolcvanas években a szomszédok teleregény is igyekezett minden társadalmi osztályt felvonultatni, hogy mindenki kicsit sajátjának érezze a sorozatot és kéthetente a tv elé üljön.
A valóság tényleg hasonló volt, kisebb-nagyobb csúsztatásokkal.
Az biztos, hogy már gyerekként is érdekes helyzeteket láttunk, mikor a különböző társadalmi rétegek költöztek a panel lakásokba. Ugyanis mindenki próbálta magával hozni nem csak a tárgyait, de szokásait is. Ezért nem volt ritka kezdetben, hogy az erkélyt disznó vagy tyúktartásra használták, de láttam hangverseny zongorát is egy panelház nagy szobájában a hatodik emeleten.
Azt hogy a zongora nem fog beilleni a lakótelepi enteriőrbe nem is gondolták át, és ennek az elhibázott döntésnek a súlyát a költöztetők valószínűleg hamarabb átérezték, mint a tulajdonosok. A régi aranyozott keretes festmények ugyanis még egy rokokó mintás tapétával társítva akár egy panel lakás díszévé válhattak, de a zongora a legnagyobb szobának is közel a felét elfoglalta. (A kisebb szobákban meg el sem fért volna)!
Aki már élt panelházban, ismeri milyen érdekes módon találkozik az ember a szomszédjai szokásaival, a vékony falaknak köszönhetően.
Így szavak nélkül is tudjuk mikor kezd a szomszéd porszívózni, és a Vasárnap reggeli hús klopfolás is elmaradhatatlan kelléke a hétvégéknek. Elgondolkodtató mennyire rendszer szerűen élünk, ezért egy idő után szinte percre pontosan ismerjük a dramaturgiát a szomszéd szokásait illetően.
De ahogy a vasúti sínek mellett is sokan gond nélkül élnek, a mindennapos zajokat gyorsan kizárva, a panelban is egy idő után elkopnak a részletek. Mindenki éli az életét és csak a liftben egy köszönés erejéig fordulunk egymáshoz. Nagyobb házaknál egy kisebb falú lélekszáma is összegyűlik, amelyből főképp lakógyűléseken kerülnek felszínre a nézőpontokban való különbségek.
Mindenki mást akar, de a fő szabály a többség dönt.
A mai panelházak lakói nagyon felhígultak és tényleg minden réteg képviselteti magát.
Gyakori az albérletben kiadó lakás, akik csak egy átmeneti állapotnak élik meg a lakótelepi élet szépségeit. De vannak nagy reménnyel induló új tulajdonosok, akik hosszú hónapokig újítják a lakásukat a saját igényeikhez szabva. Több falat is kibontva és teljesen átépítve remélik a komfortos életet, az első beázásig.
Igen sajnos a szomszédtól erősen függ a panellakó!
Két három beázás után általában feladják a szélmalom harcot és inkább tovább álnak, de egy hangos szomszéd is pokollá teheti a mindennapokat.
Valamint vannak a törzslakók akik már sok mindenbe belefáradtak, de a szomszédokról való pletykálkodásról mégsem tudnak lemondani. Küldetésüknek érzik a friss híreket tovább szerkeszteni a saját szájízük szerint. Az egyik ismerősömet például baráti alapon rendőr ismerősei látogatták meg egyenruhában. Mi lett ebből a hír? A szomszédot két rendőr vitte el tegnap bilincsben.
Szóval nem kell a szomszédba menni a hülyeségért!
Mi is egy komfortnélküli lakásból költöztünk a panelba, amit gyerekként egyáltalán nem találtam szimpatikusnak az első lakásszemlén. Azonban a szüleim jó érzékkel találták meg a kényes pontot és hosszas győzködés helyett, inkább megkérdezték: Melyik szobát választom magamnak? Majd teletöltötték a kádat és felajánlották üljek be és fürödjek. Természetesen ezt követően az összes ellenérzésem elpárolgót, ugyanis a régi lakásban egy szobában laktunk négyen és lavórban fürödtünk, mert fürdőszobánk sem volt.
A panelházak gyerek lakói gyorsan barátságokat kötöttek egymással, így rengeteg csoportosulás alakult ki.
Mi voltunk az úgynevezett kulcsos gyerekek, akik iskola után és hétvégén folyamatosan a lakóházak árnyékában kialakított játszótereken töltöttük az időnk nagy részét.
Azonban bármilyen kép is alakult ki bennünk a panelházakról, ne feledjük országos szinten millióknak biztosítanak lakhatást ma is ezek az épületek.
A bejegyzés befejezéseként egy rövid szavazás:
Jelöld be a válaszod majd kattints a vote gombra.
Köszönjük a válaszokat!
További írásaink a témában: panelházak a külvárosban valamint az Óbuda lakótelepei régi képeken blogbejegyzések.
A bejegyzésben látható képek a fortepan oldaláról lettek felhasználva, ahol már több mint 130 000 fénykép mutatja be az 1900-1990-ig tartó időszakot.
Írta és szerkesztette: Fehér B. István