Új kísérleti könyvtárszoba rovatunkban egy kis olvasnivalóval készültünk olvasóinknak.

A nagyobb méretű otthonok kialakításánál manapság nem ritka, hogy egy könyvtárszoba is kialakításra kerül a lakásban. Ezért gondoltuk itt a blogon a virtuális térben mi is létrehozunk egy ilyen rovatot.

könyvtárszoba

Indulásnak saját regényem fejezeteit osztom meg veletek.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek!

Írta: Fehér B. István

Első fejezet

                     A tükörmanó

Szép, nyári napnak indult ez a hétfő, ahogy egészen lassan, a hegyek mögül a magasba törve, vöröslő fényével bújt elő a nap. Ezután már csak a házak vetettek egymásra árnyékot, az autók benzingőzétől amúgy is elszürkült falakat, még sötétebbre festve. Hangos zajukkal a szemetesek is már kora hajnal óta dolgoztak, hogy eltakarítsák a hétvégén csordultig telt kukákat, a hétvégi vacsorák romjaitól. A pékek viszont már hazafelé készülődtek és a friss, gőzölgő kenyerek, úton voltak a boltok felé.

Ekkor már teljes nappali fényben úszott az ébredő város. A domboldal kertvárosi házai pazar jómódot hirdettek küllemükkel és a reggeli napfény, vakítóan tükröződött a teraszajtók üvegtábláiról. Az Örömhír utca 10 szám alatt még elhúzott, sötét függönyök szűrték meg a beáramló napfényt.

Az utca hatalmas fái körbe öleltek az aprócska házat, amit egy hófehér kerítés választott el az utcai járdától. A kertben szépen gondozott fű volt, pár kőből faragott kerti dísz melyet derékig érő sövény vett körül. A kívülről roppant barátságos lakásba belépve egy nappali fogadott, egy térben a szemben lévő konyhával, melyet csak egy bárpult választott el egymástól.

A nappali közepén lévő dohányzó- asztalon csupán néhány újság, egy félig kiürült pezsgősüveg, mellette üres poharak és a hamutartóban, az eloltástól elferdült cigarettavégek sorakoztak. A lakás többi helysége is a hétvégi szórakozás nyomait tükrözte. A tárgyak szavak nélkül is jelképezték a házban lakók életvitelét.

A hálószoba vajsárga falain néhány modern képkeretbe foglalt tájkép volt a tavasz hangulatát idézve. A helyiség háromnegyed részét uraló, fakeretes franciaágyon egy férfi aludt, a ház tulajdonosa, akit Tamásnak hívtak. Sötétbarna haja fénylett a függönyök között beszűrődő napfénytől, sűrű, erős hajszálai és élénk arcszíne egészségről árulkodott. Olyan negyven év körülinek mutatva őt, karakteres, férfias arcvonásokkal.

Az ágy melletti, kis fiókos szekrényen egy könyv lapjaival lefelé fordítva hevert. A beszűrődő napsütés már egyre nagyobb területen uralta a szobát, miközben Tamás egy egészen különleges álom részévé vált. Egy apró kis emberke termett az ágya végén, valótlanul a semmiből kerülve elő, és álmos arcába fúrva tekintetét.

A csodálkozástól szemei óriásokká nőttek, miközben ujjaival, végig dörzsölte kialvatlan szemeit. Az apró kis emberke azonban, változatlanul feléje nézett és szótlanul bámulta őt. Úgy tűnt mintha csak arra várna, hogy Tamás elfogadja e különös látványt és felismerje őt. Ugyanis ez az apró kis emberke teljesen hasonlított rá, csak tenyérnyi méretben. Még a ruhája is szemtelenül megegyezett kedvenc öltözetével.

A legtalálóbb kifejezéssel élve e furcsa alakot gondolataiban a Tükörmanó névvel látta el, ami valóban illett is rá. Ugyanis a félelmetes hasonlóságot csak apró termete szakította meg, hiszen azon kívül minden másban teljesen megegyeztek.

Nem csoda, hogy ismeretlenül is ismerősnek érezte e különös emberkét. Szokatlan érzések kezdtek kavarogni benne, gondolatai az értetlenség szikráitól ízzottak, keveredve a lelkiismeret lángjaival, melyet a tökéletes hasonlóság látványa gyújtott benne.

Hirtelen ébredt érzései után azonban a váratlan helyzet megoldását próbálta feldúlt fejében keresni. Miután a csodálkozástól kicsit elbicsakló, rekedtes hangon, megszakítva a döbbent csendet, várakozással telve végre megszólalt:

-Mit akarsz tőlem?

-Majd néhány másodperc csend után, megszólalt az ismeretlen apró emberke.

-Azért jöttem, hogy teljesítsem egyetlen kívánságodat!

-Holnap reggel, újra itt leszek, addig gondolkozz el, mi lenne az a kívánság, amit a legjobban szeretnél!

Ahogy a Manó befejezte e rövidke beszédét, a következő pillanatban, választ nem várva, hirtelen úgy eltűnt, mintha soha ott se lett volna. Tamás szemeit dörzsölve, azonnal felébredt, átlépve a hétfő megszokott szerepébe, a múltba taszítva a hétvége gondtalan örömeit. A csodálkozás hevéből szép lassan kijózanodva, ágyával szemben lévő órájára tekintett és meglepődve látta, eljött az idő kikászálódni a kényelmet nyújtó párnák öleléséből.

Folytatás következik…..