Manapság egyre több helyen találkozni múltidéző írásokkal melyek a 70-80-as évek retró világát elevenítik fel.
Tény, hogy az elmúlt évtizedek az idő múlásával megszépülnek, és még a kellemetlen emlékek is jobb színben tűnnek fel számunkra.
Sokat gondolkoztam miben volt másabb az a korszak és ebben a bejegyzésben megpróbálom kicsit összefoglalni.
Mindenképpen egy lassabb világ volt, és minden apró dologért több időt és energiát kellett befektetnünk mint manapság. Például az emberek közötti kommunikációnál a személyes találkozások voltak dominánsak. Akkor még (70-es 80 -as évek eleje) a vezetékes telefon ritka volt az otthonokban (nem hogy mobil telefon), így ha valakivel találkozni akartunk legtöbbször személyesen kellett felkeresnünk.
Az utcai fülkés telefonok és a munkahelyi telefonok némiképpen megkönnyítették a kapcsolatfelvételt, de ehhez szükség volt, hogy a hívott félnek legyen telefonszáma ahol elérhettük.
A manapság divatos retró kifejezést megélni más volt, mint ma beszélni róla.
Lakótelepeken a kaputelefon volt a fő kommunikációs csatorna.
A hiány miatt sokkal jobban értékeltük az apró ma már megszokott dolgokat is. Én például Amerikai rokonoktól néha kaptam pár dollárt, amit a Kígyó utcai dollárboltban lehetett felhasználni, ahol általában egy-egy doboz tik-takot vettem rajta. Mivel nagy kincsnek számított, így csak napi egy szemet ettem belőle, hogy minél tovább kitartson. A dobozos cola vagy sör amit ma már gondolkozás nélkül elfogyasztást követően kidobunk, sok szekrény tetején gyűjteményes formában volt jelen.
Tehát sok mindent akkor is elértünk, de nehezebb volt a célhoz vezető út.
Milyen szórakozási lehetőségek voltak a retró évtizedekben?
A televízió őskora már a 60-es években elkezdődött, de kiemelt szerepet a családok életében a hetvenes évek elejétől kapott. Először fekete-fehér készülékeken néztük azt az egy két adást amit sikerült befogni a készüléken. Az első színes készülékek megjelenése is nagy áttörés volt, amit kezdetben csak a gazdagabb családok engedhettek meg maguknak. Ráadásul egy időben hétfőnként adás sem volt!
Emlékszem milyen csodálattal néztem gyerekként a szomszédoknál az úszás közvetítést a gyönyörű valósághű kék színű vízzel, ábrándozva egy színes televízióról.
A mozi is nagy szerelem volt a gyerekek számára!
Moziba azért szeretünk járni mert nem csak egy egész délutánt kitöltő program volt, hanem a színes filmek egy különleges világba repítettek minket kicsit feledve a néha szürke valóságot. Akkor még a mozihoz néhány egyedi ma már ismeretlen kifejezés is párosult pl: jegyüzérek, prolongálva….
A frissen bemutatott filmekre ugyanis nem volt egyszerű jegyet szerezni mert a jegyüzérek gyorsan felvásárolták és emelt áron árulták. Nem tudom ez a jelenség más országokban is jelen volt e, de nálunk nagyon elterjedt. A nagyobb moziknál a jegyüzérek sorfala várta a mozilátogatókat és csak rajtuk átjutva érhetünk a hivatalos jegypénztárhoz. A másik a prolongálva kifejezés volt ami jól tükrözte egy film sikerét, ugyanis azt jelentette hány hétre hosszabbítják meg a vetítés idejét.
Budapesten mindkét oldalon számtalan mozi volt: Budai mozik listája délröl kezdve: Tétény, Budafok, Olimpia, Bartók, Ugocsa, Alkotás, Bem……..
Ma már az anno retró mozikból kevés üzemel!
Néhány mozihoz személyes emlékek is fűződnek. A Budafok moziba például sokat vittek az iskolával is minket általában a November 7.-ei nagy Orosz októberi szocialista forradalom apropóján, így párszor fekete-fehérben végignézhettük a Téli palota ostromát. (Ami nagyon unalmas volt de legalább addig is elmaradt a tanítás).
Voltak korhatáros filmek, amit a nyitott oldalsó kijárati ajtók mögül néztünk végig titokban. Az Olimpia mozit is szerettük mert ott a nézőtér és a színpad között szőnyegpadló volt, így az első sorba szóló jegyekkel akár fekve is nézhettük a filmeket. Aki a Balatonnál nyaralt már a 70-es években találkozhatott hangulatos kertmozikkal is. Az egyik ilyen a még ma is működő Lellei kertmozi!
Érdekesség!
A Bartók mozi nagyon régi múlttal rendelkező filmszínház volt, mivel 1910 -ben már elindult pályafutása akkor még Simplon néven. 1939-ben átépítették és a nézőtér így duplájára bővült. 1998-ban sajnos végleg bezárt, de az épület még ma is áll a Bartók Béla úton a Móricz Zsigmond körtér szomszédságában.
A pesti mozik: Uránia, Corvin, Filmmúzeum,Vörös Csillag, Csokonai, Nap, Szikra….
Az Amerikai és nyugat európai rock és pop zenék felvételei is csak nehezen voltak beszerezhetőek. Ma már megmosolyogtató ahogy ültünk a szalagos magnók mellett és vártuk a rádióban a számokat a record gombon tartva az ujjunkat, reménykedve a felvétel sikerén. Ugyanis ha lekéstünk egy-egy számról előfordult, hogy a következő alkalomra több hetet is várnunk kellett.
Később már voltak bakelit lemezek, de elsősorban csak magyar előadók felvételei voltak elérhetőek, mert a külföldi lemezek csak korlátozott számban kerültek az országba.
A külföldi együttesek is csak a 80-as évek közepe táján kezdtek el kelet európai országokba is fellépni pl: Queen koncert 1986. nyári népstadion koncertje.
A nyolcvanas évek második felében a rendszerváltás közeledtével már kicsit lazult a helyzet. 1984-ben az Iron Maiden heavy metal együttes már fellépett az azóta leégett Budapest sportcsarnok parkolójában és 1986-ban majd 1988-ban az MTK stadionban volt koncertjük. Ezek a koncertek kuriózumnak számítottak a fiatalok körében!
A rendszerváltás új irányba terelte a szórakoztatóipart, így a Magyar fiatalság is több lehetőséget kapott a külföldi sztárokkal való személyes találkozásra, egy-egy koncert erejéig.
További írásaink a retró témájában:
Retró napló rovatunkban.
Írta és szerkesztette: Fehér B. István